Bakancslistát írni egyre nagyobb divat, és nem csak a fiatalok körében. Sok idős ember dönt úgy, hogy listába szedi hőn áhított vágyait, amelyek megvalósítására mind ez idáig nem volt lehetősége, energiája, esetleg a szükséges bátorság hiányzott.
A bakancslista pszichológiája
2007-ben mutatták be Rob Reiner A bakancslista című filmjét, amely máig nagy népszerűségnek örvend. A történet főszereplője két idős férfi, akik rájönnek: mindennapjaik addig felejthetően és unalmasan teltek, és nem akarnak úgy meghalni, hogy bizonyos dolgokat ne próbálnának ki. Írnak tehát egy listát írnak arról – ez a bakancslista –, hogy mit szeretnének még az életük hátralévő részében csinálni. A projektnek hála teljesen kivirulnak, és rengeteg új élménnyel gazdagodnak.
Ez a lényege a bakancslista pszichológiájának: látszólag csak egy feljegyzés, néhány szóval, mondattal, valójában azonban inkább egy lehetőség, hogy teljesen máshogy tekintsünk a világra. Az őrültségből jó móka lesz, a félelemadrenalinná válik, a józan ész pedig átadja a helyét a „mikor, ha nem most?” felfogásnak. Pont ennek a szabadságérzésnek köszönhető, hogy a bakancslista pontjai között nem ritkán egészen extrém kívánságokat is találunk.
A világ, amely felfedezésre vár
Kevesen engedhetik meg maguknak, hogy sokat utazzanak, és csak később jönnek rá, mennyi mindent nem fedeztek fel még a Földünkből. Az utazás önmagában nem túl meglepő pont a bakancslistákon, vannak azonban olyan vállalkozó szellemű idősek, akik kifejezetten merész célokat jelölnek meg, például robogni a Nyugat- és Kelet-Európát összekötő Orient Expresszel, vagy ellátogatni az egyetlen olyan látványossághoz, amely még ma is áll a világ hét csodája közül – a gízai piramisokhoz. Sokan pedig vallási szempontok alapján találnak ki úti célokat, szívesen elzarándokolnának például egy szent helyre, annak ugyanis, aki sok évtizedet leélt már, ez jóval többet, mást jelenthet, mint egy fiatalnak.
Egy kis őrültség
A bakancslista lehetőséget ad arra is, hogy kicsit megőrüljünk. Aki például egész életében szabálykövető személyiség volt, nagy élvezetet találhat abban, ha bajba kerül, és megtapasztalja, milyen érzés, ha mondjuk egy rendőr letartóztatja – persze csak a móka kedvéért. Szintén sokan vállalkoznának arra, hogy valamilyen testékszert, esetleg tetoválást csináltassanak, és milyen igazuk van! Valószínűleg évtizedekig titkos vágyuk volt, hogy egy vagány minta díszítse a bőrüket, vagy megcsillanjon az orrukban egy piercing, de most már tudják: felesleges félni a tűtől. Az sem ritka, hogy valaki végre igent mondana egy rendkívül eszeveszett frizurafazonra vagy hajszínre, új stílusával pedig modellt állna egy vicces fotósorozathoz.
Tűzoltó leszel, s katona…
Mindenkinek van egy álomfoglalkozása, amelynek betöltésére nem múló vágyakozással gondolt gyerekként. Mivel azonban a legtöbben nem olyan munkakörben helyezkedünk el, amilyet 10-11 évesen elképzeltünk, idősebb korukban sokakban felerősödik a régi óhaj: de jó lenne, ha egy napig nyomozó vagy buszsofőr lehetnék! A bakancslistára szerencsére minden gond nélkül felkerülhet annak a bizonyos álommunkának a kipróbálása. Nincs szívmelengetőbb, mint néhány órára belehelyezkedni egy új, vágyott szerepbe, és eljátszani egy másik „élet” lehetőségével!